Fejléc

CSS Menu Div Css3Menu.com

Gyülekezeti kirándulás

Gyülekezeti kirándulás 2014. 07.03-07.08.

Nagy utazást tettünk lélekben és testben lelkészeink és dr. Serdültné Benke Éva segítségével 2014.07.03-07.08 között. Éva belegyökerezve szülőföldjébe nem az utazási irodák által megszokott útvonalon vezetett minket.
A gyulai határátlépés után Toldi és Arany városa, Nagyszalonta volt az irány. Sajnos a zuhogó eső és az időhiány miatt Nagyszalontán csak a buszból láttuk a Csonkatornyot, a Romániához csatolt területeken egyetlenként megmaradt Kossuth szobrot és a várost újra alapító Bocskai István egész alakos szobrát. De kárpótolt bennünket az a sok ismeret, amelyet Éva adott át nekünk a buszban a város történetéről, híres szülötteiről, Toldi Miklóstól kezdve Arany Jánoson, Zilahy Lajoson, Kulin Györgyön át,a "fekete bojtár"Sinka Istvánig.
A Sziget hegység változatos kőzetei és erdői között a Fehér Kőrös és az Aranyos völgyében a kitartó esőben, útépítésekkel szűkített úton kanyarogtunk első szálláshelyünkre, a nagyenyedi Két Fűzfához címzett fogadóba.
Útközben megkoszorúztuk Ompolygyepün az 1848 októberében meggyilkolt zalatnai áldozatok emlékoszlopát.
Nagyenyed a kultúra, az elme pallérozásának városa. Bethlen Gábor 1622-ben alapított református kollégiuma az egyetemes magyarság egyik legrégebbi és leghíresebb oktatási intézménye. Évszázadok szellemi értékei sűrűsödnek itt. Innen csengették ki ázsiai felfedező útjára Kőrösi Csoma Sándort. Híres tanárok és diákok (Szenczi Molnár Albert Apáczai Csere János, Jékely Zoltán, Bolyai Farkas, Mikó Imre) biztosították legendás nevelőmunkáját. Munka jelenleg is folyik, tatarozzák a kollégiumot, építési sitt kerülgetése és kopácsolás, fúrás zaja sem akadályozta, hogy ott jártunkkor épp a vizsgáikra várakozó, izguló fiatalokkal találkoztunk. A vártemplom meglátogatása és őseink iránti tiszteletünk jeleként elhelyezett koszorúzás után tovább indultunk.
Az Árpádkori marosszentimrei templomban megéreztük, átéltük az elmúlást, a megmaradtak fájdalmát, amit Jékely Zoltán írt meg A Marosszentimrei templomban c. versében. Sőt a reménytelenséget is, amit 2002-ben Ferences István írt a Marosszentimrei templomról Sütő Andrásnak a 75-ik születésnapjára. Miközben a templom-kertben a lelkészre várakoztunk, utaztunk az időben "ami itt meglazult" (Ferenczes István)
A templom agilis lelkésze, Gudor Botond, aki megszámlálhatatlan szórvány gyülekezetet pásztorol, nem sopánkodik, nem kesereg, imádkozik és dolgozik. Gyülekezetet épít. Isten segítségül hívásával tervez. Pedig a templomban, egy megmaradt freskón, ritkán ábrázolt jelenet látható: Jézus sír Jeruzsálem felett!!
A 14B jelzésű úton haladunk tovább, Fehéregyházán az út mellett Petőfi feltételezett halálának helyén megállunk koszorúzni. Erdély szászok lakta városain hajtunk keresztül, amelyen még most is látszanak a tisztes rend és környezet szeretetének nyomai. Éva beszél nekünk Árva Bethlen Katáról, a szászok kitelepüléséről, a "kicsi magyar világ" utáni megtorlásokról. Szászhermányban körbe sétáljuk az erődtemplomot.
Este érkezünk meg Bikfalvára, ahol a Téglás és a Mókus panzióban szállásolnak el bennünket.
Bikfalva szinte a legkeletibb magyar település, ahol szorgalommal tatarozzák az omladozó kisnemesi kúriákat, székely furfanggal és kitartással védik magyarságukat, értékeiket.
Bikfalváról indulva a hátralévő napokon busszal csillagtúráztunk Háromszéken. Szombaton Prázsmáron megcsodáltuk a XIII. században épült erődtemplomot, a falába épített élelmiszer raktárakat, azt a fegyelmezett jól szervezett közösséget, ahogyan éltek.
A Cenk-hegyi kilátóból megcsodáltuk Brassót, a Fekete templomban pedig,(amit azért neveznek így, mert többször leégett, és a hamu festette feketére a falait) a város történelmének, gazdagságának, kultúrájának emlékeit.
Hazafelé tartva megálltunk a törcsvári kastélynál. A XIV. században, 100m. magas hegyre épült vár a nehezen bevehető várak közé tartozott, pedig a századok során sokszor sokan megpróbálták. Többször cserélt gazdát, jelenleg visszakerült a Habsburg örökösök tulajdonába. A kastélyt szépen restaurálták, jó állapotban van, és sokan látogatják, mert a hírhedt Drakula gróf egyik lakóhelyének tartják. ennek a hiedelemnek semmiféle történelmi alapja nincs, (Köztudott, hogy Nagy Lajos magyar király építtette a brassói szászokkal, Vlad Tepesnek, akit Draculával azonosítanak manapság, a várhoz semmi köze nem volt.) de a jelen kor számára ez jó turistacsalogatónak bizonyult. A legendára természetesen üzlet épült és a város Drakula szuvenírekkel van tele.
Vasárnap Uzonon keresztül Kézdivásárhely következett. Délelőtt megkoszorúztuk Gábor Áron szobrát, amit kalandos körülmények között visszacsempéztek Nagyváradról a városba a hetvenes években. A kézdivásárhelyi református testvérekkel vettünk részt a vasárnapi Istentiszteleten.
Következő úti célunk Haszmann Pál gyűjteménye volt Alsócsernátonban. Érdemes megkeresni e helyet, Hasszmann Pál önálló intézmény! Múzeumalapító, szenvedélyes régiség gyűjtő. Az udvarház jellegű nagy parkban kiállítja a múlt tárgyi és szellemi értékeit. A közlekedési eszközöket, mezőgazdasági gépeket, méhészetet, kályhákat és a székely házakat. Nem azt mondja, hogy itt van, nézzétek, hanem kedves, ízes, magával ragadó előadást tart az értékeinkről, a hagyományaink, gyökereink tiszteletéről. Vérbeli pedagógus!
A múlttal, a hagyományaikkal való ismerkedést a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban folytattuk. Megtekintettük a székelység történetét, hagyományait, életét, művészetét.
Sepsiszentgyörgyön a református templomban együtt énekeltük a 90. zsoltárt az esti Istentiszteletre gyülekező helyi testvérekkel. A templom környékén folyt az építkezés, országos hírű ünnepi alkalomra készültek, Kálvin János szobrának felállítására.
Illyefalván és Uzonon keresztül értünk vissza szálláshelyünkre, Bikfalvára.
Hétfőn újabb csillagtúrára indultunk. Réty határában megtekintettük és megkoszorúztuk az első világháborús emlékművet, amelyet egy túlélő katonaviselt ember, a szentivánlaborfalvi Pál Lajos emelt első világháborús bajtársai tiszteletére.
Kovásznán hosszabb pihenőre kényszerültünk egyik társunk betegsége miatt. Várakozás közben a város központban csordogáló forrás "büdös" vizével (kén tartalmú ásványvíz) enyhítettük szomjunkat. Műanyag palackokban, kannákban a helyiek szorgalmasan hordják innen a vizet. Zágonban, Mikes Kelemen szülőfalujában, a tiszteletére készített szép emlékparkban megkoszorúztuk a szobrát.
Útba ejtettük Csomakőröst, és Kőrösi Csoma Sándor szobránál elhelyeztük utolsó koszorúnkat.
Kézdivásárhelyen keresztül jutottunk el Torjára, ahol Árpád fejedelem szobra, valamint egy óriás (15 m magas) kopja áll az Apor család hajdani birtokán kialakított szép parkban.
A Szent Anna tónál, csodálatos környezetben rövid időre megpihentünk, a bátrabbak meg is fürödtek, aki fáradhatatlan volt, az pedig megkerülte a tavat.
Pihenés után visszaindultunk Sepsibükkszád, Sepsiszentgyörgy, Uzon érintésével Bikfalvára, ahol vendéglátóink, a Mókus Panzió nagyon kedves fiatal házaspárja meglepetéssel szolgált: tábortüzet gyújtottak a tiszteletünkre.
Kedden reggel hazaindultunk. A hazatérés másik útvonalon történt, amely alkalmat adott Évának a történelmi ismereteink részben felfrissítésére, illetve új ismeretek megszerzésére.
Útvonalunk: Brassó- Feketehalom - Fogaras -Nagyszeben - Szászsebes - Déva ( buszból láthattuk a várat, jelenleg felújítás alatt áll, a 16. században itt raboskodott Dobó István) Lippa, majd Marosillye: Bethlen Gábor szülőhelye, Világos : a Görgey Artúr vezette honvédsereg fegyverletétele, következményei, a koronázási ékszerek sorsa, és még sok érdekes történetet hallgathattunk meg Évától.
Késő éjszaka értünk haza, fáradtan, rengeteg élménnyel és ismerettel megrakodva.
Hálát adunk érte Istennek, hogy csodálatos világából ilyen sokat megmutatott nekünk.
Köszönjük Lenkeyné Teleki Máriának, aki szervezte ezt a kirándulást, valamint dr. Serdültné Benke Évának, aki felkészülten, fáradhatatlanul gazdagított szellemi értékekkel bennünket, és az MVM Paksi Atomerőmű Zrt-nek, amely az autóbusz és sofőrök biztosításával lehetővé tette az utazásunkat.

dr. Molnár Klára - Kern Sándor